I owe thanks for this story to Attila Mislai who translated it.

„Mozognia kellene”, mondta a doktor, „Mit szólna valamilyen sporthoz? Végtére is, nem akar újabb infarktust, igaz?” Még szép, az infarktus nem szerepelt a vágyott dolgok listáján. De sportolni? Nagy nehezen ráállt, hogy hipnotizálják. A terápia bejött neki. Kényelmesen ült egy karosszékben és történeteket hallgatott versenylovakról, meg dolgos elefántokról. „Mintha csak TV-t néznék”, mondta elégedetten a terapeutának.

Két héttel később vásárlás közben összefutottak a városban. „Hogy van?”, kérdezte a terapeuta. „Nagyszerűen”, felelte a férfi. „Minden hétfőn és kedden kocogok, csütörtökön és pénteken fitnesz stúdióba járok, szerdán és szombaton asztaliteniszezem. Vasárnaponként túrázom a természetben, ezt nem számítva…..” „Aha!”, felelte a terapeuta, „és miért nem ugrik be hozzám valamikor a jövő héten?”

This story in English: https://www.stefanhammel.com/blog/2014/03/03/2619/