Буркан с вятър (A Jar of Wind)

Posted on by
Reply

В Китай живял човек, който уловил вятъра в буркан за консервиране. На всички посетители той казвал: „Имам го. Той е там.“ Мнозина идвали и отново си тръгвали, клатейки глави. Не бяха усетили никакъв свеж вятър. Някои го питаха: „Какво ще правиш с празния буркан?“

А той обясни с гордост: „Когато имам нужда от вятър, просто отварям буркана и веднага през стаята преминава прохладен вятър. Например, когато през лятото приемам гости в таванския си апартамент: „Уф, тук е горещо“, въздишат те, а аз казвам: „Само миг, това веднага ще се реши“. Едно движение на китката – и в стаята се разнася свеж вятър. Или пък ако нещо гори, докато готвя, с един буркан вятър всички миризми бързо се разнасят“. Няколко души казаха: „Тогава отворете буркана!“

Но той отговори: „За Бога! Тогава целият вятър ще изчезне. И какво да правя тогава с буркана?“ Човекът държал прозорците затворени, за да не може някой заблуден полъх на вятъра да преобърне буркана и да го повали на земята. След смъртта му отворили буркана.

В него нямало нищо друго освен застоял въздух. Отворили прозорците. За първи път в стаята нахлул свеж въздух.

Тази история на английски език (This story in English):

A Jar of Wind

От: Стефан Хамел: Стръкче трева в пустинята, впечатляващо 2012 г. (From: Stefan Hammel: The Blade of Grass in the Desert, impress 2012)

Книгата е достъпна в моя онлайн магазин. The book is available in my Onlineshop.

На 27 и 28 октомври 2025 г. в София ще проведа семинар за терапевтично разказване на истории.

Повече информация можете да получите от Българската асоциация по хипноза и хипнотерапия (БАХХ).

С най-добри пожелания
Стефан

Simon és a lámpa  (Simon and the Lamp)

Posted on by
Reply

I owe thanks for this story to Attila Mislai who translated it.

A nappaliban meghibásodott a lámpa. A család minden tagja azon ügyködött, hogy valahogy rendbe hozza. „Ne, Simon, ne nyúlj hozzá!”, kiáltották egy emberként, de későn. A Down-kóros Simon csavart egyet az égőn, s a lámpa felragyogott.

This story in English: https://www.stefanhammel.com/blog/2012/12/17/2600/

Милостив (Mercifulness)

Posted on by
Reply

Говорихме за музика. „Ухото е милостиво“, каза тя. „То чува това, което е замислено, а не това, което всъщност се свири.“ Жената, която каза това, беше учителка по пиано. Беше преподавала на ученици в продължение на десетилетия и се беше замислила как ухото и мозъкът обработват музиката. „Ухото е милостиво“ – повторих аз. „Как искате да кажете това?“ Тя каза: „Когато слушаме музика като публика, тогава заличаваме грешките. Чуваме това, което се има предвид. Това, което пристига в съзнанието ни, е завършената мелодия. Изпълнителите и учителите обръщат внимание на грешките, но публиката чува музиката“.

Тази история на английски език (This story in English).

Merciful

На 27 и 28 октомври 2025 г. в София ще проведа семинар за терапевтично разказване на истории.

Повече информация можете да получите от Българската асоциация по хипноза и хипнотерапия (БАХХ).

С най-добри пожелания
Стефан

Окото на лъва (The Eye of the Lion)

Posted on by
Reply

„Когато срещнеш лъв – ми каза г-н Мника от Кения, – трябва да го гледаш непоколебимо в очите. Един кратък поглед встрани, само една десета от секундата, и лъвът напада. Той скача по-бързо, отколкото можете да се движите, да говорите или дори да мислите. Ето защо, когато се сблъскате с лъв, гледайте го непоколебимо в очите. Гледайте го, просто го гледайте, непоколебимо – толкова дългоһттр://…. докато той не си отиде.

Тази история на английски език (This story in English):

The Eye of the Lion

На 27 и 28 октомври 2025 г. в София ще проведа семинар за терапевтично разказване на истории.

Повече информация можете да получите от Българската асоциация по хипноза и хипнотерапия (БАХХ).

С най-добри пожелания
Стефан

Függőség  (Addiction)

Posted on by
Reply

I owe thanks for this story to Attila Mislai who translated it.

„Mi ez a hatalmas, ronda dudor a hüvelykujjamon?” Három évesen kérdezte ezt az anyjától. Napok óta vizslatta a kerek, sárgás duzzanatot, nem tudta kiverni a fejéből. „Az egy hólyag. Szopod az ujjadat, azért.” ”Ha abbahagyom, eltűnik?” ”Igen.” Szentül megfogadta. Ez volt az első felnőtt elhatározás az életében.

This story in English: https://www.stefanhammel.com/blog/2014/05/12/2756/

Какво е позволено да правят плевелите… (The Potential of Weeds)

Posted on by
Reply

” Какво е позволено да правят плевелите ” е история за справянето с принципите. Всеки принцип се прилага в контекста, от който произлиза. Новите ситуации изискват преразглеждане на прилаганите досега принципи. Принципите на мислене и действие, възприети от други контексти, могат да доведат до спиране на по-нататъшното развитие.

Какво е позволено да правят плевелите…

Дълго време те мълчаха. Тогава малкото глухарче попитало големия си съсед: „Какво правиш в момента?“ „Тренирам корена си“. „Аз също го правя. Но от няколко дни не съм постигнал никакъв напредък. Коренът ми се е ударил в камък.“ „Вижте как го прави канапето. Позволи на корена си да расте около камъка. Ако е необходимо, образувай няколко корена“, каза голямото глухарче. „Не ми е позволено да правя това“, каза малкото. „Коренът си е корен.“ И си остана малко.

This story in English/ Тази история на английски език:

The Potential of Weeds

Бих искала да благодаря на илюстратора Василена Димитрова за предоставянето на снимките:

На 27 и 28 октомври 2025 г. в София ще проведа семинар за терапевтично разказване на истории.

Повече информация можете да получите от Българската асоциация по хипноза и хипнотерапия (БАХХ).

С най-добри пожелания
Стефан

Kényszer (Compulsion)

Posted on by
Reply

I owe thanks for this story to Attila Mislai who translated it.

Üldözték a képek. Mintha az ember váratlanul egy rossz filmben találná magát. Valahányszor babakocsi mellett ment el az utcán, látta magát, amint kirángatja a gyereket a kocsiból és rugdalni kezdi a járdán. Ha egy gyönyörű nővel találkozott, képzeletben letépte a ruháját és megerőszakolta. Amikor a szeretteivel volt, attól rettegett, hogy hirtelen kést ragad és leszúrja valamelyiket. Az otthonában, egyedül, elképzelte, hogyan gyújtja fel a függönyöket. Mikor szabadságra ment, Isten rémisztő parancsa zúgott a fejében minduntalan: „Ne legyen néked más támaszod, mindenedet  hátrahagyva indulj vándorútra.”

Gyötrelmes volt. Minél erősebben igyekezett elűzni a hátborzongató fantáziákat és késztetéseket, annál erősebben kínozták. Végül, keserű dühében, így szólt: „Megérdemled, te szerencsétlen!” Azzal nekiállt elképzelni, megjeleníteni mindent, a lehető legárnyaltabban és legrészletesebben. Hogy taposna meg egy gyereket. Hogyan erőszakolna meg egy nőt. Hogyan mészárolná le a családját. Hogy gyújtaná fel a szülői házat. Hogy indulna útnak mindenét hátrahagyva. És ekkor a képek elvesztették a hatalmukat felette. Egyre sápadtabbak, egyre erőtlenebbek lettek.

This story in English: https://www.stefanhammel.com/blog/2013/07/14/2674/

Słoik Wiatru (A Jar of Wind)

Posted on by
Reply

A big thank you to Aleksandra Piatek from Poland who translated the story “A Jar of Wind”.

W Chinach żył pewien człowiek, który złapał wiatr do słoika. Do wszystkich odwiedzających mówił: „Mam go. On jest w środku”. Wielu przychodziło i odchodziło, kręcąc głowami. Nie czuli żadnego świeżego wiatru. Niektórzy pytali: „Co zamierzasz zrobić z tym pustym słoikiem?”

On wyjaśniał z dumą: „Kiedy potrzebuję wiatru, po prostu otwieram słoik i natychmiast przez pokój przechodzi chłodna bryza. Na przykład, gdy przyjmuję gości w moim mieszkaniu na poddaszu latem, narzekają: ‘Uff, jak tu gorąco’, a ja mówię: ‘Chwileczkę, zaraz to załatwię’. Jeden ruch nadgarstka – i świeża bryza przechodzi przez pokój. Albo gdy coś się przypali podczas gotowania, jednym słoikiem wiatru wszystkie zapachy natychmiast znikają”. Kilku powiedziało: „To otwórz słoik!”

Ale on odpowiadał: „Na miłość boską! Wtedy cały wiatr ucieknie. A co potem zrobię ze słoikiem?” Człowiek ten trzymał okna zamknięte, aby żaden zbłąkany podmuch nie przewrócił i nie rozbił słoika. 

Po jego śmierci otworzono słoik. W środku nie było nic oprócz stojącego powietrza. Otworzono okna. Po raz pierwszy świeże powietrze przeszło przez pokój.

(From: Stefan Hammel: The Blade of Grass in the Desert, impress 2012)

The book is available in my Onlineshop.

Kind regards, Stefan

Opróżnianie Szafy (Clearing Out the Cupboard)

Posted on by
Reply

I owe thanks to Aleksandra Piatek for translating the story “Clearing Out the Cupboard”.

Mam dużą szafę w salonie. Kiedy wprowadziłam się do mieszkania, starannie ją opróżniłam. Wszystko miało swoje miejsce. Ale przez lata wiele rzeczy, które nie powinny tam być – albo przynajmniej już nie – znalazło swoją drogę do przegródek, półek i szuflad. Moje życie się zmieniło, a inne rzeczy stały się ważne.

Teraz opróżniłam moją szafę. Najpierw wyjęłam wszystko i rozłożyłam na podłodze, tworząc dziki chaos – ale chaos, który miał pewien sens. Mimo to potrzebuję czasu, by wszystko zorganizować. Niektóre rzeczy przywołują wspomnienia. Muszę na nie spojrzeć jeszcze raz. Inne wymagają decyzji. Są rzeczy, które zostaną wyrzucone. Są inne, które będą zachowane, ale nie w tej szafie, lecz gdzie indziej, na przykład na strychu. Jeszcze inne wracają do szafy, ale na inne miejsce.

Cała szafa powinna być na nowo uporządkowana. Ale najpierw wytrę ją z kurzu, a może nawet wypoleruję.

Moja córka właśnie tutaj była. Spojrzała na ogromny bałagan i powiedziała: „Myślałam, że chciałaś posprzątać?”

(From: Stefan Hammel: The Blade of Grass in the Desert, impress 2012)

The book is available in my Onlineshop.

Kind regards, Stefan

A két kaktusz (Two Cactuses)

Posted on by
Reply

I owe thanks for this story to Attila Mislai who translated it and Katharina Lamprecht who wrote it.

„Borzasztó!”, jajveszékelt egy kaktusz, „Akkora tüskéim vannak, hogy egyetlen állat sem mer a közelembe jönni. Se madár, se gyík, de még a legparányibb hangya sem. Annyira magányos vagyok!”

„Te panaszkodsz?”, förmedt rá a társa. „Az én tüskéim olyan vékonyak és puhák, olyan gyengék, hogy nem tudom megvédeni magamat. Egyetlen állat sem tart tiszteletben. A gyíkok fel-le mászkálnak rajtam, csiklandoznak aprócska lábaikkal, a madarak oly mélyen vájják csőrüket a húsomba, hogy az már fáj. Utálom az egészet!”

„Mázlista!”, mondta az első kaktusz, „ a gyökereimet is odaadnám egy ilyen élményért!” „Istenkém, bárcsak érezhetném magamon az élet lüktetését!” És csak hajtogatták, csak sírták egymásnak a bajukat hosszasan. Mígnem egyszer nagyszerű gondolatuk támadt: ha kicserélik a tüskéiket, átélhetik egymás örömét. S rövid ideig, csakugyan, mindketten boldogok voltak. Az egyik attól, hogy élvezhette a madarak és gyíkok társaságát, a másik azért, mert végre elmerülhetett a nyugalomban és csendben. De nem tartott soká, kisvártatva újra siránkozni kezdtek. Az egyik fárasztónak, a másik unalmasnak találta új életét, sóvárgott a régi után, így azután visszacseréltek mindent. A megkönnyebbülés persze megint hamar elszállt, és az egész kezdődött elölről.

Egyszer arra járt egy bölcs, öreg kígyó és megpihent az árnyékukban. Egy ideig hallgatta, ahogy egymás szavába vágva mondják a magukét, majd halkan megjegyezte: „Sopánkodás helyett inkább tanulnátok egymástól”. Azzal tovasiklott.

A két kaktusz három éjjel és három nap törte fejét a kígyó szavain. Próbálták megérteni, hogy sikerült olyan különleges tüskéket nevelniük. Tanítani kezdték egymást, megosztották a tapasztalataikat. Némi gyakorlás után végre pontosan tudták, hogy lehet erősebb és nagyobb, vagy épp finomabb és lágyabb tüskéket növeszteni. Minél többet kísérleteztek, annál ügyesebbek lettek, ezerféle színes tüske sarjadt igyekezetük folytán.

Így már képesek voltak egyensúlyt teremteni a csendes nyugalom és az életteli nyüzsgés között. És a bölcs kis kígyó kedvéért mindig fenntartottak egy puha árnyékfoltot kettejük között.

This story in English https://www.stefanhammel.com/blog/2016/02/10/3020/